A filmipar államosításával a honi filmgyártás különlegesen fontos politikai kérdéssé vált. A Magyar Kommunista Párt, bár egyes művészi kérdésekben állást foglalt, a filmgyártás felaprózott folyamatában befolyását mégsem tudta jó ideig érvényesíteni. Ennek fő oka az volt, hogy az alkotók többsége nem rokonszenvezett a párttal. A filmszakma fizikai dolgozói annál inkább. Igaz, őket azzal a hamis, Cippola-i fondorlattal, illúzióval "mérgezték", hogy idővel - a párt támogatásával - maguk is művészekké válhatnak. Az akkori kultúrpolitika valami olyasfélét sugallt, hogy a népi demokrácia mindenre képes: akár átütő tehetséggel is megajándékozza azokat, akiknek máskülönben a laboratóriumi alkalmazott, netán a világosítói státusz járna ki élete végéig.

Kovács András: Az állami irányítás és a művészeti munka megszervezése körül a vita már a kezdeti időkben kialakult, és azóta is újra és újra fellobban, ha a létrehozott intézmények és a mindennapi munka között ellentmondás keletkezik... Az általános bizalmatlanság légköre nálunk úgy jelentkezett, hogy a filmeket az ország legfőbb vezetői hagyták jóvá - az évi 6-8 filmnél nem nagyobb termés ezt lehetővé is tette -, az éberség más területeken megnyilvánuló túlhajtására a közbenső fázisokban ezért nem volt szükség. Hogy munkamódszereinkre mégis a túlbiztosításra emlékeztető formák voltak jellemzőek, nem ennek, inkább néhány illúziónknak volt tulajdonítható.

Akkor azt hittük például, hogy a körülményektől, az íróktól, a rendezőktől függetlenül olyan filmművészetet hozhatunk létre, amilyet jónak látunk. Csak szervezés kérdése az egész. Jó tématerv kell, alaposan meg kell vitatni a forgatókönyveket, mozgósítani kell a legjobb esztétákat, még mielőtt elkezdődik a forgatás, hogy a hibák, a gyöngeségek felszínre kerüljenek és kijavíthatók legyenek; vagy ha erre nincs mód, még időben leállíthassuk a munkát.

Mindez nagyon demokratikusnak is látszott, hiszen a "legfontosabb művészet" nem lehet néhány művész magánügye, annál jobb a film, minél többen szólnak hozzá. Nem volt teljesen alaptalan az a várakozás sem, amit a tématervtől reméltünk, hiszen a témánál valóban sok minden eldől, az is kétségtelen, hogy a forgatást megelőző viták sok mindent tisztázhatnak. Azonban mi túl sokat vártunk az okos, higgadt tanácsadóktól, a bábáktól, és túl keveset azoktól, akik a műveket készítették; tehát akikben megfogant, akik kihordták és megszülték.. Ha igaz az, hogy a szerelemgyerekek a legszebbek, akkor mi túl gyakran köttetünk érdekházasságokat, nemegyszer mesterséges megtermékenyítéshez is folyamodtunk, és ennek nyomai ott vannak a filmeken.

1950-ben a tröszt jellegű Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalatból kivált a Híradó- és Dokumentumfilmgyár, a Magyar Szinkron Filmgyár és a Magyar Filmlaboratórium Vállalat. 1957-ig a gyártási szférában különösebb szerkezeti-szervezeti változás nem következett be. Állami pénzeszközökből mintegy ötven játékfilm gyártására került sor. '57-ben létrejött a Művelődésügyi Minisztérium, s annak Filmfőigazgatóságának hatáskörébe került valamennyi filmszakmai kérdés. A filmgyártásban három önálló egység alakult, a Hunnia Filmstúdió játékfilmek gyártására, a Híradó- és Dokumentumfilmgyár (neve Budapest Filmstúdióra változott), valamint szinkronizálásra a Pannónia Filmstúdió. Valójában e két utóbbi is gyártott játékfilmeket, sőt a Pannónia profilja az animációs filmek gyártásával bővült. Kifejezetten versenyhelyzet nem alakult ugyan ki, de némi tematikai színesedést eredményezett az átszervezés.