Mennyit tudunk az Európai Unióról? Ismerjük-e a működési rendszerét, az intézményeit? Mit jelentek valójában azok a fogalmak, amelyekkel egyre többször találkozunk az EU és Magyarország csatlakozásával kapcsolatban?

A helyes válaszok megtalálásában nyújt ezentúl napi segítséget a Duna Televízió új sorozata, az EU lexikon. De más, csatlakozásserkentő programmal is készül a csatorna. "A velünk egyszerre csatlakozó szomszédos államokban élő magyarok számára a szubszidiaritás és a regionalizmus elvét a gyakorlatban érvényesítő Európai Unióba való belépés egyértelműen előnyös, a mesterséges határokat és korlátokat a természetes együttműködés lehetősége váltja fel. A később csatlakozó államokban élő magyarok részéről viszont komoly kritika, az elhagyatottság ismétlődő érzése is várható. Ez pedig a velük szolidáris, sorsukért felelősséget érző anyaországi személyek egy részét is szkeptikussá, kritikussá fogja tenni. E tekintetben a Duna Televíziónak kiemelt felelőssége van a józanul optimista jövőkép bemutatásában, a valóban felvetődő gyakorlati kérdések hiteles megválaszolásának segítésében. Ugyanígy egyedi lehetőség és a Duna Televíziónak feladata annak bemutatása, hogy az EU nem csak érdekek, hanem értékek közössége is" - deklarálták a médiumnál a napokban.

Az eddigi EU kommunikáció gyakran unalmasan, a részletekben elveszve, vagy elméleti lózungok formájában próbálta bemutatni. A Duna Tv a csatlakozás csatornájaként érdekesen, gyakorlatiasan, ám mégis értékelvűen kívánja ezentúl informálni a közönséget. A közszolgálatot nemcsak szólamokban zengő médiumnál (fel)vállalják, hogy a teljes - 24 órás - műsorkínálatában rendre, a nap minden részében megjelennek az EU-s témák. Az elkövetkező hónapokban a következő programokra válthat - ingyenes - "jegyet" a publikum: Égtájak keddenként, Euroszkóp csütörtökönként, EU kalendárium péntekenként, EU lexikon és Gondolatok az Európai Unióról hétfőtől péntekig. Ezen felül (be)indul az EU híradó is. A fenti műsorok két gondolat jegyében születnek majd - ígérik a szerkesztők. Az egyik felvetés Victor Hugo-t dicséri, e szerint: " semmi sem erősebb a világon az időszerű eszménél!" A másik ideidézendő mondatot Jean Monnet a közös Európa egyik atyja jegyzi,: "amíg nem próbáltuk meg, nem mondhatjuk, hogy lehetetlen..."

- Schwalm -

Jordán Tamás a Merlin Színház otthonos kis pódiumát, ízletes étkeket kínáló éttermét, hangulatos rendezvényeit, de legfőképpen a helyiség baráti légkörét hagyta maga mögött azért, hogy életet leheljen a nemzet színházába, amely ma még csak egy gigantikus, a külvárosban urizáló képződménynek mondható. Hősünk makacsul bízik ítélőképességében, s a vele tartó művészgárda, no és a kulisszák mögött ténykedő műszakiak, sminkesek, jelmez- és díszlettervezők, gazdasági szakemberek, egyszóval a teátrális háttércsapat (mert kell egy...) tudásában, kreativitásában. A valaha nagy szerencsejátékos hírében álló Jordán ezúttal is 19-re kér(t) lapot. Bátorságáért sokan megsüvegelik, igaz, legalább ilyen sokan gondolják róla, hogy a József Attila-művek interpretálásában már-már verhetetlennek tűnő, eredetileg mérnök végzettségű, Kossuth-díjas színművésznek elment a józan esze.

- Azzal, hogy elvállaltad a Nemzeti Színház direktori posztját, súlyos terhet vettél a nyakadba. De vajon tíz év önfeledt "merlinezés" után, a nyugdíjkorhatárhoz közelítve, csakugyan szükséged volt erre a feladatra?

- Feltétlenül. Már a pályázatom beadása előtt gondosan mérlegeltem minden szempontot. Pontosan tudom, mivel jár egy ekkora intézmény irányítása. Mindehhez megvan bennem a kellő energia. Persze felfoghatjuk mindezt szerencsejátéknak is, de azért a tét ezúttal messze felülmúlja az általam korábban megjátszott tétek nagyságrendjét. Itt és most nem pusztán pénzről van szó, hanem eszmei, erkölcsi kérdésekről. Bárki bármit gondol, azt hiszem, a Nemzeti vezetése jó kihívás.

- A Merlin alkotóműhelyében nem kellett a magasztos célokkal foglalkozni. Ízlésed, belátásod szerint szaladt a szekér.

- Nézd, aki képes egy aprócska színházi szentélyt létrehozni és üzemeltetni Budapest szívében, később már többre vágyik. Most olyan katedrálist kívánok építeni, amely méltó az Istenhez, de egyben kifejezi/bizonyítja az én templomépítő képességeimet is.

- Szép szavak. De a Nemzeti első emberének nemcsak a hittel, a politikával is számolnia kell.

- Bizonyos határok között számolok is vele. Nem becsülöm azonban túl a jelentőségét. A színháznak ugyanis több alkotóeleme, rétege van. Hogy milyen az esti előadás színvonala, nem attól függ, milyen a viszonyom a pártokkal, hanem attól, miként köszönök reggel a háziaknak, esetleg kivel kávézom. Az sem mindegy, milyen a kapcsolatom a rendezőkkel. Szerencsére az egységet teremtő erőnek és az integrálóképességnek egyaránt birtokában vagyok. Mindazt a tapasztalatot, amit összegyűjtöttem az elmúlt évek során a Csepűrágó-fesztivál, a Tabáni Versfesztivál, a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) levezénylésével - a Merlin tíz éve is erről szólt -, fel fogom használni a Nemzeti felfuttatásakor.

- Az ókori bölcs, Marcus Aurelius szerint "a hiú pompázás, a színielőadások, a gulyák és a nyájak, a lándzsatörések - kutyáknak vetett csont". Ne szépítsük, a Nemzeti-szappanopera az elmúlt években nem szólt egyébről, mint az említett ebek etetéséről. Milyen reformokra van szükség ahhoz, hogy végre kilábaljon az intézmény évtizedes agóniájából?

- Tudom, ha most szúrópróbaszerűen megkérdeznénk néhány járókelőt a Nemzetiről, többségük olyasféle jelzőket aggatna rá, mint hogy pátoszos, fellengzős, kényszeredett, merev, demagóg. Na én ezen a helyzeten kívánok elsőként változtatni. Abban bízom, hogy képes leszek úrrá lenni a gondokon, s ezt a viharvert, kiközösített csapatot, amit megörököltem, sikerül összekovácsolnom. A fő cél pedig, hogy a Duna partján majdan olyan intézményt működtessünk, ami mindenkié. Nekünk az ország teljes kultúrájáért kell felelősséget vállalnunk! A pályázatomban egyébként erre is kitérem. Leszögeztem: e falak közé életnek kell költöznie. Ki kell hát tárni a kapukat; jöjjenek csak az emberek, üljenek le, olvassanak könyvet, folyóiratot, egyenek, igyanak, érezzék magukénak az egészet.

- Amiről beszélsz, leginkább egy népszínház körvonalait mutatja.

- Így is van. A Nemzeti Színház nem szakadhat el azoktól, akikhez szólni szeretne. Kell, hogy kis- estélyis és szmokingos produkció is legyen a programban, de olyan tartalmú daraboknak is szerepelniük kell a repertoárban, amelyekhez a farmer, azaz a hétköznapi szerelés passzol. A színház nőnemű. Éppen ezért a Nemzetinek egyszerre kell megközelíthetetlennek és hétköznapinak, csábosnak és természetesnek lennie.

- Nemrégen egy újság hasábjain arra panaszkodtál, hogy pénzügyi kuplerájt találtál a teátrumban. Meddig lesz még ilyen átláthatatlan a helyzet?

- Gyorsan hozzáteszem, hogy az említett mondat nem így hangzott el. Elírás volt csupán, amit később helyesbítettek is a lapnál. Csak hát a közvélemény nagy része azóta úgy tudja, hogy én egy kuplerájhoz hasonlítottam a Nemzetit. Jóllehet csak a pénzügyi homályt emlegettem. De ma már tisztán látok ez ügyben is, így állíthatom: minden rendben van!

- A színház épületét sokan alkalmatlannak tartják nívós produkciók befogadására. Ha jól tudom, Ascher Tamás is így van ezzel, jóllehet ő hamarosan rendezni fog a Nemzetiben.

- Jelzem, Ascher már rábólintott a feladatra, így a tervek szerint a következő évadot egy gyerekdarabbal kezdjük majd, amit ő visz színre. Két feltételt szabott, azt kérte, hogy lehetőség szerint oldjam meg az akusztikai és a színpad láthatóságára vonatkozó problémákat. A helyzet szerencsére nem olyan tragikus, mint amilyennek látszik. A liberális sajtó, ahogy szokta, ezúttal is eltúlozta a dolgokat. Több akusztikai szakértővel beszéltem, akik szerint van gyógyír a bajokra. A színpad láthatóságával kapcsolatos gondok pedig egyszerűen áthidalhatók. El kell távolítani azokat a székeket, ahonnan a színpad alig vagy egyáltalán nem látható.

- Közismert, hogy liberális gondolkodású vagy, ámde a jelenlegi helyzetben ha tetszik, ha nem, politikai ellenfeleidet, azaz az exkormányt kell megvédelmezned. Lehet, hogy neked szánta a sors az ördög ügyvédjének hálátlan szerepét?

- Kár lenne tagadnom, hogy liberális érzelmű ember vagyok. De ez nem jelenti azt, hogy minden erről a “féltekéről” származó mendemondának hitelt adok. Csak azt hiszem el, amit magam is láttam és érzékelek. A politikai táborok közötti lavírozás meg nem a feladatom. A művészet e fölött áll.

- Megneveznék három kiváló honi színjátszót, akiket éppen a politika sodort három különböző irányba. Bán János, Dörner György és Eperjes Károly valaha egy csapatot alkottak, ma nem beszélnek egymással. Elképzelhető, hogy úgy mint a Nemzeti Színház direktora és úgy is mint integráló személyiség megpróbálod majd őket egy "akolba" terelni?

- Ha olyan művészeti feladatot találunk, ami kimondottan rájuk van szabva, biztosan felkeresem őket. De csak azért, hogy helyreálljon a rend, nem teszek külön lépéseket. A párbeszédre viszont bármikor hajlandó vagyok. Elárulom, hogy Eperjessel már felkészültünk a csatabárd elásására.

- Egyelőre tisztázatlannak tűnik, milyen szerep vár a színházban Balikó Tamásra. Úgy fest, hogy feltétel nélkül megbíztok egymásban, és kettesben viszitek majd a Nemzeti ügyeit.

- Tamással egyetértünk a legfontosabb művészi kérdésekben. Számomra mérvadó az ő véleménye. Kikérem a tanácsait. Jelenleg amellett, hogy a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, nálunk művészeti tanácsadó. Hogy a későbbiekben mi lesz, ma még egyikünk sem tudja.

- Mivel foglalkozol, ha becsukod a színház ajtaját? Hódolsz még például a játékszenvedélyednek?

- A játék ma is fontos nekem. Különleges élvezetet jelent például, ha fogadhatok. A focimeccsek eredményeire szívesen tippelek. Nem kell itt nagy összegekre gondolni, csak szolidan kísértem a szerencsét.

- És a rulett?

- Egyre kevésbé foglalkoztat. Régebben ez a játék is jobban vonzott. Manapság ha módom van rá, inkább a gyerekeimmel, a családommal vagyok. Általában későn fekszem és korán kelek. Hajnalban leviszem a kutyát sétálni, majd leülök a számítógép elé. Az internetet nagyon élvezem, sokat levelezek és szívesen szörfözök. A megújuló Nemzetiben is kulcsfontosságú szerepet szánok a világhálónak.

- Szabó Zoltán Attila -